2013. augusztus 21., szerda

Jégkirálynő

Sziasztok Drága Olvasóim!

Íme itt van a Maratom-i program következő "része", vagyis egy novella.

Láthatjátok, hamarabb érkezik, vagyis tegnap este megérkezett a kért kommentszám. Ennek nagyon örültem és nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok nekem! :)

Most is ajánlok egy számot :)

Ajánlott szám: 3

Tehát, int ismert, ha estig megérkezik a kért kommentszám, akkor holnap már a következő program érkezik. 
Jó szórakozást!
Puszi



Jégkirálynő



Reggel még más volt minden. Egy más ember kelt ki az ágyból, sétált el a fürdőszobába és indította napját. A változás azonban minden pillanatban ott van. Sokan azt mondják lehetetlen, de nem az. Minden lehetséges. Olyan helyzetek is egészen valóságosak lehetnek, amire szinte senki sem gondol. Most pedig ott áll a színpad közepén és átéli az utolsó pillanatát. Megáll, kezeit kecsesen széttárja, majd kitekint a tömegre. Bal lábát megemeli és lefeszített lábfejét oldalra nyújtja ki. Lassan és kecsesen, majd szökken egyet. Pár aprócska lépés, majd újra megáll. Fejét oldalra fordítja és kitekint. A látómezőjében csak a sötétség uralkodik, a reflektor fénye, ugyanis mindent elsötétít körülötte. Csak ő látszik és ha előre néz a fénysugár. Amint azonban megtanul azon átlátni, megpillantja a tömeget, akik lesik minden mozdulatát. Fejét hirtelen a másik irányba fordítja, majd jobb kezét a kontyához emeli. Összezárja ujjait és felemeli a kezét. Egyesével bontogatja ki az ujjakat és lassan felemeli a fejét. Szökken egyet, majd gyors mozdulatokkal a színpadot körbetáncolja. Forog, majd egy lendületet vesz és a magasba ugrik. Lábait a levegőben spárgába nyújtja, majd mielőtt újra talaj lesz a talpa alatt, felkészül a földet érésre. Ott áll a színpad közepén és elkezd körbe és körbe forogni. Érződik a levegőben valami. A zene ritmusa megváltozik, a zene tempója felgyorsul, majd lassan a lágy hangzás teríti be a színház légterét. Az ütemek kezdenek fogyni a nő forgásának sebessége folyamatosan csökken, majd a zene megáll a nő pedig a színpad közepén áll immáron mozdulatlanul. Egyszer csak a fény elalszik és sötétség keríti hatalmába az óriási épületet. Kisebb némaság, majd a színpadon újra kigyulladt a fény. A nő immáron állt a tömeg előtt. A nézők tapsviharban fejezték ki véleményüket. A nő úszott a sikerben. Meghajolt a nézők előtt ők pedig csak tapsoltak és tapsoltak. A tánc pillanataiban el is felejtette, hogy délelőtt mondták ki a válását. Felfordult az élete és immáron ismételten szabad lett. Nem működött a dolog. Sokáig csak így nyugtatta magát, de ez nem teljesen volt így. Volt férje megcsalta a féltestvérével. Ez kiderült ő pedig nem tudott megbocsátani. Annyira hitt a boldogságban, hogy boldogtalan lett az élete. Becsapták és megvezették az emberek őt, majd meghozott egy döntést és nem lehetett eltántorítani. Reggel ott ült és várta azt, hogy lezáródjon egy időszak és megkezdődhessen egy új az életében. Egy tiszta lap, amit megérdemel. Most pedig elbúcsúzott a tömegtől, majd lesétált a színpadról. Az első lépcsőfoknál megállt és újra kitekintett a plénumra. Szemében megjelentek a könnyek, majd egy lecsordult. Ez volt a jel, mennie kell. Visszament öltözőjébe. A folyosón döbbent arcok fogadták, akik még csak most tudták meg ez volt számára az utolsó. A jégkirálynő utoljára fagyasztotta meg mások szívét, miközben az övé szépen lassan megszabadult jégpáncéljától. Egészen élettel telivé vált. Mosolygott a folyosón lévő művésztársaira, de ők is látták a szeme sarkában lévő könnyeket. A könnyfátyol borította látómezőben kissé nehezebb volt az eligazodás, de a rutin könnyedén juttatta az öltözőbe. Belépett, majd azonnal becsukta maga mögött az ajtót. Vett egy mély lélegzetet, majd leült az óriási tükör elé. Elmosolyodott. Annyi emlék fűzte ehhez a helyhez. Rövid mozdulatlansággal eltöltött idő után egy vattakoronghoz nyúlt és a sminklemosójához. Tett a korongra, majd nekikezdett arca megtisztításának. Az első mozdulatok nehezek voltak számára, de utána könnyen ment. Lemosta a szemfestéket, azt a kevés alapozót, ami az apró egyenlőtlenségeket takarták el arcán, levette a műszempilláját. Egy másik nő ült immáron a tükör előtt. A jégkirálynőre már egyedül csak a kontya emlékeztette, de attól is megszabadult. Kivette a csatokat a hajából, majd kiengedte hullámos hajzuhatagát. Lendített egyet oldalra fején, haja pedig könnyedén hullt vállára. Mindezek után átöltözött. Kint többen is várták, kíváncsian arra mit érez ilyenkor, de ő senkivel sem akart beszélni. Már nem a táncos, már nem a jégkirálynő volt, már csak egy egyszerű és hétköznapi ember. Levette ruháját, majd egy egyszerű hétköznapi ruhába bújtatta idomait. Ezután elkezdte összeszedni a holmijait és az emlékeit. Elővette táskáját, majd gondosan mindent elpakolt. Miután mindent eltett egy cetlit vett elő és egy kis üzenetet írt fel rá:
„Magam sem vettem észre, de a jég megolvadt. Megolvasztottad. Félek tőle, így hát elmegyek.
Jégkirálynő”
Nem írt nevet az üzenetre és egyszerűen csak letette azt az asztalra. Biztos volt abban, hogy a címzett megkapja majd azt. Már késő volt, amikor elhagyta az öltözőjét. Senki se volt már a folyosón, nem nézték már úgy az emberek. Lekapcsolta a villanyt, becsukta maga mögött az ajtót és ezzel a korábbi életének ajtaját is bezárta. A kulcsot a szokásos helyre tette, majd elköszönt egyik munkatársától, akivel még gyorsan összefutott. Kilépve az ajtón pedig nem a művész volt már. Egy ismeretlen személy másoknak. Kissé hűvös volt már, a libabőr karján meg is jelent. Bal kezével végigsimított másik karján, majd a táskájába kezdett keresgélni. A slusszkulcsát kereste. Kisebb bajlódás után megtalálta, majd lépett az ajtóhoz. Ekkor egy férfi lépett ki a sötétségből. Közeledett felé a nő pedig megtorpant. Nem fordult meg. Majd a léptek zöreje egyszer csak megszűnt. Ekkor pedig megfordult. A jégkirálynő szíve egy pillanat alatt megolvadt. Igaz, mégis lehetetlen.

Read More

2013. június 23., vasárnap

NAGYON FONTOS!!!

Sziasztok!

Körülbelül egy órája értesültem én is a hírről. Gondolom már más oldalon olvastátok, de én is közzéteszem.

Tömören az a lényeg, hogy a Google Reader megszűnik, így nem látod a blogoknak a frissítéseit, amelyeken rendszeres olvasóként fel vagy iratkozva, másrészt pedig eltűnnek majd a rendszeres olvasók is a saját oldaladról

Egy részletes leírást ezen az oldalon olvastam:  http://noriciisblogdesign.blogspot.hu

"Mi az a Google Reader?

Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. "

"Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell nézzem a blogokat?

Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon. Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják. 

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint."

"Mi az a bloglovin?

Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit."

Nos én is beregisztráltam és innentől kezdve ti is tudjátok a bloglovinon követni a történeteimet. A jobb felső sarokba található a

  Follow my blog with Bloglovin 

feliratra.
Az összes oldalamra kiteszem. Kérlek titeket kövessétek így értesültök majd a frissítésről!
Read More

2013. március 25., hétfő

Esti csend

Sziasztok!

Régen írtam már novellát, de most hozok nektek egyet! Ezzel egy versenyre jelentkeztem.  Jó szórakozást hozzá!





Esti csend

A kulcs elfordul, az ajtó kinyílik. Az előtte álló férfi megmarkolja a kulcsot, majd lök egyet az ajtón, hogy az megnyíljon előtte. Egy nyikorgó hang töri meg a bent uralkodó némaságot. A belépő férfi jól láthatóan ittas állapotban van. Nehezen lépked, és félre-félre billen. A következő mozdulattal megfordul, de a hirtelen lendület miatt majdnem előre esik, csak az ajtó akadályozza meg abban, hogy ne a padlón kössön ki. Összeszedi magát, majd kiegyenesedik. Támaszkodó kezét már másra használja, meglöki az ajtót, amennyire csak bírja. Az hatalmas csattanással bezáródik, a férfi pedig elneveti magát. Újra megfordul, majd indulni készül. A kanapéhoz ténfereg, majd miután célzott a kulcsot az asztalra készül dobni, az viszont mellé esik.
- A francba! – mérgelődik.
Lépked, majd lehajol a kulcsért és felteszi az asztalra. Ez az állapot, ami most is jellemzi őt, nem csak a mai estén van így. Egy ideje szinte minden este így ér haza. Így megszabadul egy kicsit attól, amit érez. Nem tud a lelkiismeretével elszámolni. Egy normális férfi volt és most ez lett belőle. Elég volt egy pillanat és teljesen megváltozott az élete. Nincs már senkije akire számíthat, mindenki elpártolt tőle. Ezt pedig csak önmagának köszönheti.
A hálószobába készül, hogy lefeküdhessen. Útközben azonban megint rosszul lép, és lesöpörve mindent az asztalról a földre esik. Rosszul esett neki a földet érés. Oldalára fordul és üvegdarabokat pillant meg a földön. Hirtelen észbe kap. Előre néz és megpillant egy törött képkeretet. Odanyúl érte és felemeli a földről. Ahogy megemeli a többi üvegdarab is lehullik a földre. Ahogy az üveg darabokká tört, úgy tört darabokká az ő szíve is újra. Miközben magához emeli a képkeretet a kép kiesik abból. Képpel lefelé esik le. Azonnal eldobja a keretet és a képért nyúl. Felemeli és nézi. Fejét a földre teszi, nem érdekli, hogy ha bármi is megsérti arcát. Nézi egy darabig a képet, majd becsukja szemét. Nem tud már ránézni. Mi lett velem? Kérdezi önmagától, de a választ önmaga se tudja igazán megmondani. Pedig annyit kellene tennie, hogy visszamegy az időben arra a napra. Ott megtalálná a választ. Talán nem tud visszamenni, talán nem akar. Elkezd sírni. Fáj neki amit látott, fáj amit tett és fáj amivé lett. Nélküle már más minden. Nemrégen még ott volt ő is vele, de elment, mert el kellett mennie. Azt kívánja bárcsak egyszer még újra láthatná és bocsánatot kérhetne tőle. De már nem teheti meg. Csak sír és sír. Felszakadt benne a fájdalom, ez volt ez első pillanat, hogy így fejezte ki érzéseit. Eddig az alkoholba menekült, azt hitte az lesz a jó barátja és segít majd rajta, de nem jó az a barát. Tetteivel elvesztette azok bizalmát is, akik vele voltak abban a pillanatban, amikor élete rommá dőlt. Most pedig egyedül maradt, egymaga az érzéseivel. Hosszú idő után újra erőt érzett önmagában és kinyitotta szemét. A könnyfátyolos látómezőben halványan látta a képen lévő alakot.  Egyik ujját végighúzta a képen, azt hitte újra érezni fog. De ez csak egy butácska képzelgés volt tőle. Sajnálom! Ordította hangosan magában, de egy hang sem jött ki a torkán. Annyi mindent mondana neki, de már nem teheti. Látómezője lassan kitisztult és nézte továbbra is a mosolygós arcot. Annyi mindent megbánunk életünk során, annyi hibát követünk el. Vannak olyanok, amiken tudunk változtatni és olyanok is vannak, amik örökké úgy maradnak. Az ő tette is örökké szól és már nem változtatható meg. Úgy érzi, bűnhődik és megérdemli, de akivel ezt tette az nem. Ez volt az a pillanat, amikor rájött azóta csak jobban tönkre tette magát.  Itt az ideje, hogy változtasson amin még lehet, hisz egy darabka itt maradt a képből. Ez a darabka pedig nem tehet arról, ami történt.
A képet élére állítva tartotta maga előtt és csak nézte továbbra is. Eljutott oda, hogy visszamenjen a múltban. Rájött a keresett válaszra. Felszakított minden sebet újra, de tudta csak így lelhet egyszer majd újra önmagára. Egész este ott feküdt a földön. Nézte a képet és sírt. Csend uralkodott a házban. Csendes volt minden, nem szólt az a hang, ami korábban. Nem hallatszott semmilyen nesz sem kintről, minden olyan békés volt. A némaság körülvette őt egész éjszaka, s nem hallatszódott hang a lakásból. Reggel következett be változás. Édesanyja ált az ajtóban, kezében azzal a kis résszel, aki miatt össze kell magát szednie. Kinyitotta szemét, majd ránézett édesanyjára. A következő pillantást a képre vetette. Rájött a némán kimondott szavak is tanítóak, csak meg kell hallani azokat.
Read More
Üzemeltető: Blogger.

© Novellák, AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena